Tanulás és emlékezet

Minden pillanatban milliónyi elektromos impulzus cikázik át az agyon és a testen. Ezeknek köszönhetően észleljük, hogy a falevelek zöldek, ahogy ezek által érezzük a fájdalmat is ha például megégetjük a nyelvünket a forró levessel. Ezek okozzák azt is, hogy csodálkozáskor (például az alábbi fotó kapcsán) felhúzzuk a szemöldökünket.




Ezek segítségével vagyunk képesek felidézni az első csók emklékét, és tudunk arról fantáziálni, hogy milyen álomházban szeretnénk élni.


Minden egyes benyomáshoz, minden belső rendüléshez és izomrángáshoz, rettentően sok idegsejtre van szükség, amelyek - csapatmunkájuk révén - meghatározott sorrendben aktivizálódnak.


Az idegsejtek akkor is meghatározott minta szerint lövellnek ki, amikor a gondolatok keletkeznek. Ha a "rúgás" szó beférkőzik a tudatba, az agykéreg rúgómozgásért felelős területe reagálni fog. Amennyiben a labdarúgás személyes jelentéssel bír számodra, akkora rúgás szó egy egész sor asszociációt előhozhat.


De mégis hol tárolja az agy ezeket az emlékeket?

Több "archívum" is van. A szemantikus emlékezet a ténybeli tudást gyújti össze. Például, az Eiffel torony Párizsban van. A városban tett látogatás emlékei az autobiográfiai (epizodikus) emlékezetben találhatók: nagyon meleg volt és miután megnéztük a tornyot, beültünk egy kávézóba és majdnem ott felejtettük a fényképezőgépet. Az ezekben az archívumokban őrzött emlékek "deklaratívak", mivel tartalmukat és jellemzőiket pontosan ismerjük és részletesen le tudjuk írni.


Párizs emlékezet memória
Párizs, Franciaország

A proceduális emlékezet ezzel szemben az automatizált mozgásfolyamatokat hívja elő, olyanokat, amelyeken már nem kell gondolkodnunk; például a felegyenesedett járáshoz vagy a fogmosáshoz szükséges mozdulatok.


A félelmek és a vágyak is hatnak a tudatalattira. Ha csak tankolni szerettél volna a benzinkúton, de mégis egy zacskónyi croissant-al távozol a kasszától, az azt jelenti, hogy a süti illatától és látványától éhes lettél - mert eszedbe jutott, hogy milyen finom ez a péksütemény, főleg vajjal és mézzel.



Bár az agyban történő emlékek tárolását nem úgy kell elképzelni, mint a geológiai rétegeket, szükség van egy fajta speciális struktúráltságra ahhoz hogy az agy emlékmintázatokat tudjon formálni, hogy azokat a későbbiek folyamán újra és újra aktiválni tudja.


Ezt a felismerést elsősorban egy olyan férfinak köszönheti a tudomány, aki egy komoly operációt követően elveszítette azt a képességét, hogy agya bármi újat el tudjon tárolni.

A történet a következő blog posztban folyatódik. Klikk ide.









Forrás:

Neurofeedback

M. Wiedemann, K. Segler


www.tudatosagy.hu