A szorongás olyan pszichológiai zavar vagy betegség, mely a félelmi rendszer rosszul alkalmazkodó működéseként határozható meg.
A szorongás eredeti latin jelentése (anxius) aggódó, zaklatott állapotot definiál. A személyiség több területét érinti, az érzelmi élettől a gondolkodáson és a viselkedésen keresztül élettanilag az egész szervezet komplex reakcióját is meghatározhatja az aktivációtól a kimerülésig.
A szorongás jellemzője a feszültség félelemszerű érzete, mely különböző formákban, eltérő intenzitással jelentkezhet. Megjelenése a nyugtalanságtól a rettegéssel járó súlyos pánikrohamig terjedhet.
Kóros állapotnak nevezzük:
• ha ok nélkül, valós fenyegetést nem jelentő események hatására jelentkezik,
• ha állandósul,
• ha rontja a teljesítményt
• ha korlátoz, beszűkít, vagy
• ha a mindennapi működést - életvitelt megzavarja.
Eleinte még nem feltétlenül betegségről beszélünk, de idővel kialakulhat belőle. A szorongás ritkábban külső veszélyből, gyakrabban belső lelki folyamatokból, tudattalan konfliktusokból származik. Mivel ezek a folyamatok sokszor tudattalanok, sokszor nehéz is a valódi kiváltó okot megtalálni.
A szorongás gyakran nem köthető semmihez, kontrollálatlanul jelentkezik, és nem ritkán a legnagyobb jóllét közepette bukkan fel. Éppen ezért hat ijesztően, félelmetesen.
A kóros szorongás esetében változatos tüneteket tapasztalhatunk. A testi tünetek közül gyakori a szájszárazság, kézremegés, zsibbadás, arcpír, nyirkos tenyér, verítékezés, halk beszéd, kiszáradt száj. Az elszoruló toroknál, gombócérzetnél, vagy a garat szárazságánál a hang rekedtessé válhat. Jellemző lehet a szédülés, a mellkasi nyomás, a szapora szívverés, a gyengeségérzet, a fulladásérzés, a légszomj, a kapkodó levegővétel, a sóhajtozás, és az álmosság nélküli ásítozás is. Összeszorulhat a gyomor, evési, nyelési nehézségek jelentkezhetnek panaszként. Az anyagcsere és az alvás minősége, mennyisége is megváltozhat, de a hőhullámok vagy hidegérzet is gyakori. Elalvási, átalvási nehézségek léphetnek fel, olykor rémálmokkal kísérve. A krónikus szorongás a vázizomzatot is érintheti, a nyakizmok állandósult megfeszülése fejfájást, nyaki vagy háti panaszokat okozhat.
A szorongó ember viselkedése gátolt, visszafogott, mozgása ügyetlenebb. Mimikája rigid, tekintete aggodalmaskodó, keveset mosolyog, nyugtalan, fellépése bizonytalan, kerüli a társas helyzeteket.
A szorongás befolyásolja az önbecsülést, és az énképet. A szorongó személy a csökkent önbizalma miatt kevésbé áll ki önmagáért, vagy önmaga érdekeiért, nem tartja fontosnak önmagát. Érzékeny, szenzitív, könnyen megsértődik, ami miatt időnként védekezik, magyarázkodik, míg máskor akár arrogánssá válhat. A szorongás indulati zavart is generálhat, mely rombolhatja a társas kapcsolódásokat, és fordulhat a szorongó személy ellen is. Teljesítményhelyzetben a szorongó ember önmagához képest alacsonyabban teljesít, a döntéshozatalban bizonytalan, kerüli a problémás helyzeteket. A teljesítményromlás a negatív énképet fokozza, mely ördögi körré alakulhat.
Összefoglalva a krónikus szorongás számos módon, változatos tünetekkel szétzilálhatja a személyiséget és a lelki összetevőket.
Szorongás - stressz - biofeedback - neurofeedback:
A biofeedback - neurofeedback kezelésekkel, nagyszerű eredményeket érünk el a túlzott stressz és a szorongásos zavarok esetében. A neurofeedbackről itt olvashat bővebben.
A biofeedback terápiák közül a HRV és az EMG igazoltan hatékony a stresszkezelésben. Amennyiben úgy érzi, hogy Önnek segítségre van szüksége, keressen bizalommal!
Kérjen egy időpontot konzulációra vagy egy vizsgálatra.
Árakról és a vizsgálat menetéről itt olvashat részletesen: www.ergoterapeuta.com/ergoterápiapraxisárak
Időpontfoglalás: info@ergoterapeuta.hu