Sapir-Whorf hipotézis


A nyelv (anyanyelv) amit beszélünk, tényleg meghatározza a gondolkodásunkat?




A Sapir-Whorf hipotézis egy "nyelvi elmélet", amely szerint a nyelv szemantikai struktúrája alakítja vagy korlátozza a beszélő személy, a világról alkotott elképzeléseit. Leegyszerűsítve, a hipotézis lényege, hogy a nyelv nem egyszerűen egy eszköz, amellyel gondolatainkat szavakba öntjük, hanem alapvetően meghatározza azt is, hogyan gondolkodunk és hogyan fogjuk fel a körülöttünk levő világot. Az elmélet a nevét Edward Sapir (1884–1939) amerikai antropológus nyelvészről és tanítványáról, Benjamin Whorfről (1897–1941) kapta. A Sapir-Whorf hipotézist az 1970-es évek elején kurzusokon tanították, és széles körben elfogadottá vált, az 1990-es évekre viszont veszített "hitelességéből". A közelmúltban ismét feltámadt mint neowhorfianizmus és manapság már aktív kutatási téma. A neowhorfianizmus lényegében a Sapir-Whorf hipotézis "gyengébb" változata, miszerint a nyelv már csak befolyásolja a beszélő világnézetét, de nem feltétlenül határozza meg azt.

Az elmélet hibái Az eredeti Sapir-Whorf hipotézis egyik nagy problémája abból az elképzelésből fakad, hogy ha egy személy nyelvében nincs szó egy adott fogalomra, akkor az illető nem képes megérteni azt a fogalmat, ami nem igaz.


A nyelv nem feltétlenül szabályozza az emberek azon képességét, hogy "okoskodjanak", vagy hogy érzelmileg reagáljanak valamire. Vegyük például a német sturmfrei szót, ami lényegében az az érzés, amikor az egész házat magadévá teszed, mert a szüleid vagy szobatársaid távol vannak. Csak azért, mert az angolban egyetlen szó sincs erre a kifejezésre (ötleteket szívesen fogadok), nem jelenti azt, hogy az angol nyelvterületen élők és az angol nyelvet beszélő társadalom nem érti a fogalmat.


Az elmélet olyan mint a "csirke és tojás" probléma. "A nyelvek természetesen emberi alkotások, eszközök, amelyeket mi találunk ki és csiszolunk, hogy megfeleljenek az igényeinknek" (Borodickij). "Ha pusztán megmutatjuk, hogy a különböző nyelveket beszélők másképp gondolkodnak, az nem árulja el, hogy a nyelv alakítja-e a gondolkodást, vagy fordítva."



neurofeedback


Aki szeretne picit mélyebben elmerülni ebben a tematikában, ajánlom a Az Érkezés című filmet. A filmben a Földet meglátogató idegen lények például olyan nyelvvel rendelkeznek, amelynek írott mondatai körökből állnak, vagyis nincs kezdő- és végpontjuk. Ez ebben az esetben azzal jár, hogy az időt nem (lineárisnak) előre haladónak fogják fel, hanem körkörösnek, így nemcsak a múltat, de a jövőt is látják. A nyelvész főhős pedig, aki lassacskán megtanulja ezt a nagyon különös nyelvet, fokozatosan hasonló képességekre tesz szert, mivel az új nyelv megváltoztatja gondolkodását is. A film központi mondanivalója a hipotézis köré szerveződik, vagyis hogy a nyelv és a gondolkodás, illetve a világ érzékelése között szoros kapcsolat van. Névadói, Benjamin Lee Whorf és Edward Sapir valójában sosem adták ki közösen elképzelésüket. Sapirnak kétségei is voltak az elmélettel kapcsolatban, de miután 1939-ben meghalt, Whorf továbbfejlesztette és közös gondolatként közzétette azt.

Whorf talán sokak által ismert példája az eszkimók szókincse volt a hipotézis megerősítésére. A kutató azt állította, hogy az eszkimóknak sokkal több különböző szavuk van a hóra, mint más népeknek, mert az rendkívüli módon meghatározza életüket. Míg mi ugyanazt a szót használjuk a levegőben szálló, a leesett és az olvadó hóra, az eszkimók erre, és a csapadék más formáira mind különböző szavakkal rendelkeznek, állította Whorf. Ez valóban igaz?

Bármi is a valóság, a film nagyon izgalmas olyan szempontból, hogy látványosan mutatja meg, mennyire fontos szerepet tölt be a nyelv az életünkben, és hogy ennek ellenére mennyire keveset tudunk róla még ma is. Azok olvasóimnak akik inkább a könyveket preferálják a filmnézés helyett, illetve mint kiegészítő és kapcsolódó tematikát keresnek, ajánlom figyelmükbe a Pszicholingvisztika című könyvet.


neurofeedback

A könyv rövid bemutatása: a pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.



Köszönöm a figyelmet!