Prosopagnosia - Arcvakság


Az arcok felismerése általában egy egyszerű rutinfeladat. Viszont vannak, akiknek egyáltalán nem egyszerű: se családtagokat, se barátokat, se munkatársakat, de van aki például egy fotón saját magát sem ismeri fel.


Az arcvakságot 10-20 éve még nagyon ritka "problémának" tartották, de mára kiderült, hogy a népesség 2,5 százalékát is érintheti, időközben Magyarországon is foglalkoznak vele.


neurofeedback budapest


Prosopagnosia - a kifejezés a görög prosopon (arc) és az agnosia (nem ismerni) szóból származik. Azok, akik ettől a zavartól szenvednek, sokszor képtelenek másokat az arcuk alapján azonosítani. A zavar akár olyan súlyos is lehet, hogy a beteg egy fényképen még közvetlen hozzátartozóit, legsúlyosabb esetben pedig még önmagát sem képes felismerni.


A szakemberek alapvetően két típusú arcvakságot különböztetnek meg: a szerzettet (acquired prosopagnosia), mely valamilyen agysérülés, például stroke után keletkezik, és a veleszületettet.


A "szerzett" arcvakságnál megjegyzem nem szerzünk valamit, hanem egy meglévő képességet, azaz az arcfelismerés képességét elveszítjük. (Chauvin N. Nerella)

Egyes tudósok szerint a veleszületett prosopagnosiát is kiválthatja valamilyen korai agyi történés, például oxigénhiányos állapot. Ezt a szakma fejlődési arcvakságnak hívja (developmental prosopagnosia).

Azok a prosopagnosiások, akiknél az élettörténetben nem igazolható semmilyen agysérülés, többnyire születésük kezdetétől arcfelismerési problémákkal küzdenek, aminek hátterében genetikai tényezők feltételezhetők (congenital prosopagnosia).

Egy német tanulmány szerint az arcvakság előfordulása a populáció egészét tekintve 2-2,5 százalék körüli.


A Harvard University és a University College of London kutatói által 1600 emberrel a weben elvégzett közös kutatás eredményei megerősítik ezt a magas arányt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon valószínűleg 200-250 ezer ember élhet arcfelismerési zavarral – ez egy Debrecen méretű város lakosságának felel meg.

Az arcvakságot Joachim Bodamer neurológus írta le először 1947-ben; a tudós három, II. világháborús sérültnél fedezte fel a zavart. Egyik betege legközelebbi ismerőseit sem tudta azonosítani, miután az agyába fúródott egy lövedék, viszont Hitlert azonnal megismerte egyedi bajusz- és hajviselete alapján.


Az arcvakság mint "létező zavar", Oliver Sacks neurológusnak köszönhetően került be a köztudatba. Sacks-ot is érinti a betegség, erre azonban csak pszichológiai tanulmányai alatt jött rá. A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét (mindenképp ajánlom elolvasni, alapmű) című könyvében egy olyan beteg esetét ismerteti, aki a lábfejét is összekeverte a cipőjével, feleségét és a diákjait sem ismerte fel, csak a hangjuk és a mozgásuk alapján.

A prosopagnosia kizárólag az arcok felismerésének problémájára korlátozódik, valamint az archoz kapcsolódó kategorizációs folyamatok (nem, érzelem, identitás, szépség, hasonlóság, szájmozgás) során jelentkezik, a csak ebben a zavarban érintett betegek mindenféle tárgyat, helyszínt gond nélkül felismernek vizuális úton.

Szerzett arcvakság esetén nagyon gyakori, hogy egyéb problémák is jelentkezhetnek, mivel az agyi terület, amely az arcok kódolásával foglalkozik, nagyon kicsi, míg a sérülések általában kiterjedtebbek. Ezért a szerzett arcvakság gyakran együtt járhat tárgyészlelési vagy memóriazavarral is.

Az is előfordulhat, hogy szó nincs arcvakságról, valamilyen más betegség produkál hasonló tüneteket. A magyar kutatók például már találkoztak olyan esettel, amikor a vizsgált személy megadta, hogy családjában már korábban diagnosztizáltak arcvakságot, a további vizsgálatok azonban kiderítették, hogy valójában mindkét dédszülő Alzheimer-kórban szenvedett, vagyis az arcfelismerési zavaruk egy általánosabb memóriazavar miatt jelentkezett.

Nem számít arcvakságnak az sem, hogy az európai emberek egyformának látják az ázsiaiakat, és fordítva. Ez az úgynevezett másik rassz-hatás, ami – leszámítva a gyerekkor egy korai, rövid szakaszát – mindenkiben megtalálható. A különböző rasszokhoz tartozó arcok felismerése azon múlik, hogy milyen gyakran látjuk őket: ha valaki sok időt tölt el a Távol-Keleten, egy idő után könnyebben megkülönbözteti az ott élő, addig egyformának tűnő embereket. Ezt olvasva azt gondolhatnánk, hogy a leírtak a rasszizmus egyik legkényelmesebb magyarázata, de nem erről van szó. Ez egy adottság-képesség és ez fejleszthető.


ÁRULKODÓ AGYHULLÁMOK

Az agyi működések feltérképezésére a kutatók elektrofiziológiai (EEG és kiváltott válasz), valamint képalkotó eljárásokat – főként fMRI-t, funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatokat – használnak. Míg az előbbi technika milliszekundumos pontossággal megmondja, hogy mikor történik változás a fejünkben, addig a képalkotó eljárások szinte pixelpontosan behatárolják, hol változik meg az agy aktivitása például egy arc megjelenésekor.

Amikor valaki egy arcot lát, az agy vizuális kategorizációért felelős területei a kép megjelenése után körülbelül 170 milliszekundummal egy negatív választ (ez az EEG-vel leolvasható jelek egy formáját) hoznak létre, az úgynevezett N170-et. Ennek erőssége, amplitúdója egészséges személyeknél arcingerekre a legnagyobb. Arcvakságban szenvedőknél azonban az N170 közel ugyanakkora arcképekre, mint egy jelentés nélküli, zajos képre.

Szerzett prosopagnosia esetén az agy temporális kéreg alsó részterületének – fusiform face area (FFA), illetve occipital face area (OFA) – sérülése, vagy nem megfelelő működése okozza a zavart.

Genetikai eredetű arcvakságnál nem ennyire egyértelmű a helyzet, ugyanis az eredmények egymásnak ellentmondóak. Egyes tanulmányok nem megfelelő működésű FFA-t írnak le, míg mások ép FFA mellett egy ennél előrébb lévő területet neveznek meg a zavar helyeként.


neurofeedback Budapest
Fotó: Caldara, R., Schyns, P., Mayer, E., Smith, M., Gosselin, F., & Rossion, B. (2005)

Azt azonban nem tudjuk pontosan, hogy mit is látnak valójában az arcvak emberek. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy nem egyetlen vonás alapján döntünk például abban a kérdésben, hogy valaki milyen nemű – az egészséges emberek a másodperc törtrésze alatt felmérik például a száj vastagságát, a szem kerekségét, a szemöldök ívét, a különböző arcrészek arányait, és ezek összessége alapján döntik el, hogy az illető nő vagy férfi.

Az arcvakok hasonló módon járnak el, hiszen minden apró részletet megfigyelnek, azonban mivel az arcot mint egészet képtelenek értelmezni, több egyéb részletre terjesztik ki megfigyelésüket: aprólékosan megvizsgálják, hogy milyen görbülete van az arcnak, milyen hangon szólal meg valaki, hogyan hordja a haját, van-e fülbevalója.

Magyarországon – és talán egész Közép-Kelet-Európában – a BME Kognitív Tudományi Tanszékén van az egyetlen csoport, amely ezzel a témával foglalkozik, és a világon is összesen körülbelül 6-8 jelentős intézmény van. A magyar kutatók elsősorban a veleszületett arcfelismerési zavarra koncentrálnak, de vizsgálataikat szeretnék kiterjeszteni a szerzett zavarokra is.


Az Ergoterápia Praxisban olyan pácienseket fogadok tanácsadásra akiknél az arcfelismerési zavart már diagnosztizálták és a mindennapi életben fellépő "kihívások" megoldásához keresnek segítséget - info@ergoterapeuta.hu


Amennyiben még nem diagnosztizálták, de úgy érzi, hogy érintett, kérem olvassa el az alábbi kiemelt részt.


A hazai kutatók közzétettek honlapjukon egy kérdőivet, amellyel folyamatosan szűrik a lehetséges prosopagnosiásokat, így egyre többet tudhatnak meg a problémáról, valamint ezáltal magáról az agyműködésről is. A kérdőív kitöltése semmilyen kötelezettséggel nem jár, viszont segíthet megtalálni a zavarban szenvedőket, ezért mindenképpen ajánlott a kitöltése, ha a blogbejegyzés olvasása közben felmerült önben, hogy érintett lehet. Amennyiben a kérdőív alapján lehetséges, hogy ön arcvakságban szenved, további vizsgálatokkal szűrik ki, hogy valóban erről van-e szó. A vizsgálatok alkalmasak a viselkedéses és az idegrendszeri működések feltérképezésére is. A kutatók módszerei beavatkozást nem igényelnek, fájdalommentesek.



Források: www.tudatosagy.hu, Chauvin N. Nerella - ergoterapeuta, Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA), Magyar Pszichológiai Társaság, BME-KTT elektrofiziológiai labor, BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM KOGNITÍV TUDOMÁNYI TANSZÉK