Vellichor: A különös, ábrándos vágyakozás, ami antik könyvesboltokban tölt el.
Lachesism: A vágy, hogy valami katasztrófa történjen veled, amit túlélsz.
Vemödalen: A frusztráltság, hogy valami hihetetlen jó dolgot fotóztál, de bizonyára már több ezer ugyanolyan kép van.
Rubatosis: Mikor hirtelen kényelmetlenül tudatában vagy a saját szívverésednek.
Kenopsia: Az a kísérteties és szomorkás atmoszféra, mikor egy általában emberektől nyüzsgő hely egyszerre csak kihalt és csendes.
Mauerbauertraurigkeit: A megmagyarázhatatlanul azonnal rád törő vágy, hogy eltold magadtól az embereket, még a közeli barátaidat is, akiket nagyon szeretsz.
Jouska: Egy elképzelt beszélgetés, amit kötelezően újra és újra végigpörgetsz a fejedben.
Chrysalism: Az a végtelen, magzati állapotra emlékeztető nyugalom, amit egy meleg szobában érzel, mikor kint vihar dúl.
Anecdoche: Egy beszélgetés, melyben mindenki beszél, de senki sem hallgatja a másikat.
Ellipsism: A szomorúság, hogy sosem tudod meg, hová tart most a világ, mi lesz a történelem végén.
Sonder: Mikor hirtelen elönt az érzés, hogy minden járókelőnek, aki elhalad melletted ugyanolyan komplex élete van, mint neked.
Opia: Az a furcsán zavaros és intenzív érzés, mikor valakinek a szemébe nézve egyszerre érzed magad sebezhetőnek és azt, hogy behatoltak a magánszférádba.
Monachopsis: Az a finoman jelenlevő, de el nem múló érzés, mikor úgy érzed, nem vagy valahová való.
Enouement: Az a keserédesség, mikor átérzed, hogy most a jövőt éled: látod, hogy mi-hogyan történt, de nem tudod elmondani a múltbéli önmagadnak.
Occhiolism: Mikor hirtelen ráébredsz, milyen szűk is a látóköröd.
Exulansis: Mikor már feladod, hogy megpróbálj elmesélni egy élményt, mert senki sem tudja átérezni.
Adronitis: A frusztráltság, hogy milyen sokáig tart igazán megismerni valakit.
Nodus Tollens: A ráébredés, hogy az életed forgatókönyvének már semmi, de semmi értelme nincs számodra.
Liberosis: A vágy, hogy ne törődj annyira dolgokkal.
Altschmerz: A fásultság attól, hogy ezer éve ugyanazok a problémáid, ugyanazok az unásig látott dolgok a hibáid és évek óta ugyanazokon a dolgokon idegeskedsz.
Ebben a cikkben az EXULANSIS fogalomról, elnevezésről, "tünetéről" szeretnék írni, kapcsolódóan a decemberi ingyenes előadásomhoz, mely a rehabilitációs pszichológia tematikáról szól.
Exulansis meghatározása
Az Exulansis egy kifejezés, amelyet John Koenig talált ki a Dictionary of Obscure Sorrows (Az obszkurus szomorúságok szótára) című könyvében. Obszkurus szó jelentése: sötét, homályos. Ebben a szövegkörnyezetben a meghatározhatatlan is helytáll.
John Koenig az exulansis fogalmat a következőképpen határozza meg:
"Mikor már feladod, hogy megpróbálj elmesélni egy élményt, mert senki sem tudja átérezni."
Az exulansis egy olyan fogalom, amelyhez valószínűleg mindannyian "kapcsolódhatunk", melyet már átéltünk. Számos életeseményt és pszichológiai kihívást nehéz megmagyarázni vagy leírni másoknak, akik nem osztották meg ugyanazt a tapasztalatot.
Annak ellenére, hogy szeretnénk elmesélni, átadni vagy megmagyarázni az életeseményeket, gyakran észre vesszük, hogy egy úgynevezett „tapasztalati szakadék” van az emberek között. Más szavakkal, előfordulhat, hogy egy személy NEM TUD megérteni, mert nem érezte vagy nem ment keresztül az általad leírt tapasztalaton.
Ez a "meg nem értés" nem csak a közös tapasztalatok hiányából eredhet. Egy másik ember megértésének képessége meglehetősen kifinomult készségeken alapul. Az empátia és a mentalizáció két példa erre.
Az empátia az a képesség, hogy egy másik személy helyébe helyezze magát azáltal, hogy tudatában van gondolatainak és érzéseinek.
A mentalizáció az a képesség, hogy az emberek viselkedését úgy értelmezzük, hogy elképzeljük, mit gondoltak és éreztek abban az időben.
Csupán azért, mert két ember ugyanazt az eseményt élte át, nem garantálja, hogy viszonyulni fognak egymás szubjektív tapasztalataihoz az adott eseményről.
Ezért az exulansis nem csak a közös életesemények hiányából eredhet. Az emberek különböző módon érzékelik az eseményeket, adott esetben ugyanazt az eseményt, ugyanabban a pillanatban. A mindennapokban ez tucatszor megtörténik. Pszichológiai eszközökre is szükség van ahhoz, hogy megértsük a mások által közvetített eseményleírásokat.
Folyamatosan látom és tapasztalom a pácienseimen, az exulansis következményeit. Az emberek visszahúzódóvá, frusztrálttá válhatnak, tehetetlennek és elszigeteltnek érezhetik magukat. Emberként azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket, és érezzük, hogy kapcsolatban vagyunk másokkal. Ha csak az agy saját beszédére hagyjuk, a másoktól való elzárkózás önmagunkról, a minket körülvevő világról alkotott kép torzulásához vezethet, más negatív pszichológiai következményekkel együtt.
Íme néhány tipp, amelyek segítenek az exulansis kezelésében:
• Gondold át, mit szeretnél elérni, ha elmondod tapasztalataidat egy másik személynek. A cél nem mindig érthető. Néha az emberek meg akarják osztani valakivel a „történetüket”. Tudni akarják, hogy nem ők az egyetlen személy, akinek fontos érzései van az életükről.
• Legyél óvatos, ha hajlamos vagy magadat hibáztatni az exulansis miatt. Ahogy fentebb említettem, kifinomult pszichológiai készségre van szükség ahhoz, hogy valóban eljussunk arra a pontra, ahonnan a személy "jön". Az egyén tapasztalataihoz való viszonyulás hozzáértést és erőfeszítést igényel mind az "elmesélőtől", mind a hallgatótól.
Fogadd el, hogy sok erőfeszítésbe kerülhet valakit találni, aki megért téged. Támogató csoportok és szervezetek léteznek számos fontos élettapasztalathoz (pl. gyász, rák, diszlexia). Érdemes picit "kutakodni". Semmi sem múlja felül azt az érzést, hogy valóban megértenek.
Exulansis szimplán megtörténik. Nem mindannyian ugyanazt az életet éljük, és nem ugyanazok a dolgok történnek velünk.
Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, keress bizalommal. Kérj egy időpontot konzultációra és átbeszéljük, hogy az ergoterápián és a neurofeedback-biofeedback kezeléseken belül miben tudok segíteni.
Időpontfoglalás: rehab@ergoterapetua.hu
Ergoterápia: www.ergoterapeuta.com/post/mi-az-ergoterápia
Biofeedback
Neurofeedback: