Hippokampusz


1953. szeptember 1-én az amerikai Henry Molaison számára megállt az idő. Ezen a késői nyári napon, azt remélve, hogy végre megfékezheti súlyos epilepsziáját, agyműtétnek vetette alá magát, aminek során halántéklebenyéből mindkét oldalon eltávolítottak egy darabot.


Bár a rohamok száma valóban csökkent, hatalmas árat fizetett érte.


A beavatkozás következtében az akkor 27 éves férfi elveszítette azt a képességét, amely által agya új emlékekekt tudott volna létrehozni. Bármit tett, csak pillanatokig maradt meg a tudatában, pár perc után minden kitörlődött.





A múltjára továbbra is emlékezett - egészen 1953-ig. Amikor évekkel a beavatkozás után megkérdezték tőle, hogy melyik évet írják, azt mondta 1953-at. A tükörben egy öregembert látott, akit alig tudott beazonosítani, mivel ő arra emlékezett, hogy ő 27 éves. Az orvosok magyarázatát teljesen megértette, de rövid idő után elfelejtette.


Ma már tudjuk, hogy a halántéklebeny belső oldalán lévő, a limbikus rendszerhez tartozó hippokampusz az, ami a rövid távú emlékezet futó benyomásaiból tartós emlékeket formál.

A Henryvel történtek újabb felfedezésekhez vezették el az agykutatókat, például a proceduális emlékezethez - annak köszönhetően, hogy Molaison alkalomról alkalomra jobban teljesítette az ügyességi feladatokat, annak dacára hogy nem tudott visszaemlékezni rájuk. Néhány dolgot fel tudott eleveníteni a műtét utáni időkből is, de ezek egyike sem volt személyes emlék.


Halála napján, 2008 decemberében még mindig 1953-ban élt és 27 éves volt.









Forrás:

Neurofeedback

Meike W. Kirsten S.