Kedves Olvasó, ebben a bejegyzésemben a depresszió és a szorongással kapcsolatban felmerülő fogalmakat foglalom össze. A mini szótárat folyamatosan bővítem és frissítem. A legújabb bejegyzések mindig felülre kerülnek, hogy könnyebben élvezető legyen.
Megköszönöm, ha másokkal is megosztod ezt a cikket, hiszen olyan fontos, főképp manapság, hogy a még tabunak számító depresszióról és szorongásról értesüljön mindenki és ahol lehet, segíteni tudjunk. Jó egészséget és kellemes olvasást kívánok!
Mit jelent a trauma? A trauma egy személy érzelmi reakciója egy nyomasztó élményre. Kevés ember éli az életét anélkül, hogy valamilyen traumával találkozna. A hétköznapi nehézségekkel ellentétben, a traumás események általában hirtelenek és kiszámíthatatlanok, súlyos életveszélyt jelentenek – például testi sérülést vagy halált –, és úgy érzzük, hogy a szituációt, a kialakult állapotot nem tudjuk befolyásolni.
A legfontosabb, hogy ezek az események olyan mértékben traumatikusak, hogy aláássák az ember biztonságérzetét a mindennapokban, és azt az érzést keltik, hogy bármikor bekövetkezhet a végzetes katasztrófa. Pár példát említve: a szülői veszteség gyermekkorban, az autóbalesetek, a fizikai erőszak, a szexuális zaklatás, a katonai harci élmények, egy szeretett személy váratlan elvesztése mind traumatikus események.
A megrázó események aktiválják az amygdalát, egy olyan struktúrát az agyban, amely felelős a fenyegetések észleléséért. Az agy ilyenkor úgy reagál, hogy riasztást küld több testrendszernek, hogy felkészüljön a védekezésre. A szimpatikus idegrendszer működésbe lép, serkenti az adrenalin és noradrenalin, valamint a stresszhormonok felszabadulását, amelyek felkészítik a szervezetet a harc-menekülés - vagy az úgynevezett lefagyás reakcióra. A rövid távú félelem, szorongás, sokk és harag/agresszió, mind általános, „normális” válasz a traumára. Az ilyen negatív érzések szerte foszlanak, ahogy a stressz enyhül, és az élmény elhalványul az emlékezetből. Egyes embereknél viszont a szorongató érzések megmaradhatnak, és beavatkozhatnak a mindennapi életbe.
A hosszan tartó traumában szenvedőknél érzelmi zavarok alakulhatnak ki, például szélsőséges szorongás, harag, szomorúság, túlélői bűntudat, disszociáció, örömérzet hiánya (anhedonia) vagy PTSD (poszttraumás stressz-zavar). Az amygdala hiperaktívvá válik és a kisebb zavarokra adott túlzott reakciója stresszhormonok kiáramlásához vezet. Egy „védekezési módban” élve, és folyamatosan ébren a veszély lehetőségére várva, az emberek alvásproblémákat és fizikai fájdalmat tapasztalhatnak, személyes és szakmai kapcsolataik zavaraiba ütközhetnek, és az önértékelésük csökkenését érezhetik.
Pesszimizmus A pesszimisták nagyon „sokat kapnak” a negativitás iránti hajlamukért és a legtöbb helyzetben a legrosszabbra való hajlamuk miatt. Amellett, hogy megviseli mentális egészségüket, fizikai egészségükre is kihathat. A pesszimizmus, bár elszigetelten, mérsékelten hasznos lehet, szorongással, depresszióval, alvászavarokkal, ellenségességgel, magas vérnyomással és szívbetegségekkel járhat.
A pesszimizmus nem kifejezetten mondható tudatos választásnak. Vannak, akik genetikailag hajlamosak arra, hogy negatívabbak legyenek, mint mások. A pesszimizmus azonban gyakrabban alakul ki külső körülmények, mint például egy rossz szakítás, a munkahely elvesztése, egy sérülés, betegség vagy más trauma következtében. A pesszimisták akkor is eltaszíthatják szeretteiket, amikor a legnagyobb szükségük van rájuk.
Más negatív érzésekhez hasonlóan a pesszimizmus is „átterjedhet” egyik emberről a másikra, ha elegendő időt töltenek együtt. A közeli barátok és családtagok számára különösen nehéz lehet elkerülni a cinikus látásmódot. Egyes tényezők, fogékonyabbá tehetik az embert a pesszimizmusra, többek között a genetika , az ember személyes története és a stressz szintje.
Mi a bűntudat? A bűntudat averzív és – akárcsak a szégyen, a zavar vagy a büszkeség – öntudatos érzelemként írják le, amely magában foglalja az önmagunkra való reflexiót. Az emberek különféle okokból érezhetnek bűntudatot, beleértve azokat a cselekedeteket, amelyeket elkövettek (vagy úgy gondolják, hogy elkövették), ha nem tesznek meg valamit, amit meg kellett volna tenniük, vagy olyan gondolatok miatt, amelyeket erkölcsileg helytelennek tartanak.
Amikor valaki kárt okoz a másiknak, a bűntudat természetes érzelmi válasz. A bűntudat önmagára összpontosít, de társadalmilag is nagyon releváns: fontos interperszonális funkciókat szolgál ki, például azáltal, hogy ösztönzi az értékes kapcsolatok helyreállítását, és elriasztja azokat a cselekedeteket, amelyek károsíthatják ezeket.
Tekintettel arra, hogy a bűntudatot érző személy milyen kényelmetlenül érezheti magát, erős motivációt adhat a bocsánatkérésre , a jót tételre, valamint a felelősségteljes viselkedésre. Mivel ez segít megőrizni a társadalmi kötelékeket, és elkerülni a másoknak okozott károkat, a bűntudat, annak ellenére, hogy „negatív” érzés, bizony néha jót tesz. A bűntudat összefüggésben áll az empátiával és a megbízhatósággal. A bűntudat és a lelkiismeret-furdalás hiánya az egyik jellemző, amelyet a szakértők a pszichopátia diagnosztizálására használnak.
Mi a motiváció? A motiváció az a vágy, hogy egy cél érdekében cselekedjünk. Ez egy kulcsfontosságú elem céljaink kitűzésében és elérésében. A motiváció, úgy is mondhatjuk, hogy az emberi viselkedés egyik mozgatórugója. Serkenti a versenyt és társadalmi kapcsolatokat teremt. A motiváció hiánya mentális betegségekhez, például depresszióhoz vezethet. A motiváció magába foglalja azt a vágyat, hogy továbbra is törekedjünk az értelmes élet felé.
A motiváció sokféle forrásból fakadhat. Az embereket külső ösztönzők motiválhatják, például, hogy ellenszolgáltatásért dolgozzanak, vagy a belső élvezet, például, hogy szabadidőnkben műalkotásokat készítsünk. A motiváció további forrásai közé tartozik a kíváncsiság, az autonómia, az identitás és a hiedelmek érvényesítése, a pozitív énkép kialakítása és a potenciális veszteségek elkerülésének vágya.
Koncentráció, figyelem A fontos dolgokra való odafigyelés képessége – és a többi figyelmen kívül hagyása – az emberiség történelme során a túléléshez elengedhetetlen készség volt. A figyelem segíthet abban, hogy figyelmünket környezetünk egy adott aspektusára, fontos döntésekre vagy a fejünkben lévő gondolatokra összpontosítsuk. A fókusz fenntartása örök kihívást jelent minden korosztály számára, és az emberek régóta keresnek olyan stratégiákat, trükköket és gyógyszereket, amelyek segítenek nekik a pályán maradni.
Mi a boldogság? A boldogság egy megfoghatatlan állapot. Mindenkinek mást jelent és a sok különféle módon, például különböző melléknevekkel lehetne párosítani. Van akinek nyugalom, van akinek izgatottság, van akinek tárgyakhoz, személyekhez köthető és van akinek egy mély személyes érzés.
Filozófusok, teológusok, pszichológusok, sőt közgazdászok is régóta keresik a meghatározását. A pszichológia egy egész ága, - a pozitív pszichológia - foglalkozik ennek feltárásával. A boldogság több, mint egyszerűen csak pozitív hangulat, hanem a jólét állapota, amely magában foglalja a jó életet, egy értelmet és mély elégedettséget.
Az örömérzetnek egészségügyi előnyei is vannak. A boldogság javítja a fizikai egészségét; a pozitivitás és a kiteljesedés érzése jót tesz többek között a szív- és érrendszeri egészségnek, az immunrendszernek, a gyulladásszintnek és a vérnyomásnak. A boldogságot még hosszabb élettartammal, valamint magasabb életminőséggel és jóléttel is összekapcsolhatjuk.
Mi az a dysthymia? Felnőtteknél ez a súlyos depressziós rendellenesség, más néven Perzisztens Depressziós Zavar (PDD) krónikus, de kevésbé intenzív változata, amelynek a diagnózist illetően, legalább 2 évig folyamatosan fenn kell állnia. A személynek legalább ennyi ideig szinte napi depressziós érzései vannak, és nem tudja, miért nem tudja lerázni ezeket az érzéseket.
Gyermekeknél és fiatal felnőtteknél a tünetek nagyon hasonlóak, de 1 évnél tovább kell fennállniuk. A PDD-s emberek gyakran arról számolnak be, hogy nem tudják, milyen érzés nem depressziósnak lenni. A depresszióval élők ezzel szemben tudják, hogy milyen egy jó nap.
A depresszió, amelyet súlyos depressziós rendellenességnek (MDD) neveznek, sajnos napjainkban egy gyakori egészségügyi állapot, amely negatívan befolyásolja gondolkodásunkat, érzésünket és cselekvésünket. Az MDD-t a legalább két hétig tartó tünetek intenzitása és időtartama határozza meg.
Az MDD és a PDD egyaránt hatással van a családi és a társadalmi életre, de különböznek a tünetek gyakoriságában, időtartamában és súlyosságában.
Mindkettő zavarhatja a koncentrációs és döntéshozatali képességet. Minél nagyobb nyomást és önhibáztatást érez a személy, annál alacsonyabb lesz az önbecsülése. Továbbá, ha hozzáadjuk a megzavart alvási mintákat, amelyek letargikussá, alváshiányossá, izgatottá és szorongóvá teszik az embert, bizony igen nagy napi kihívásokkal szembesülhetünk. Hogy egy példával éljek, egy depressziós illetve dysthymiával élő egyén számára a koncentráció és a kitartás olyan érzés lehet, mintha csípőig sárban sétálna.
Bipoláris zavar A bipoláris zavar, más néven mániás depresszió, egy krónikusan visszatérő állapot, amely a mánia „csúcsa” és a depresszió mélypontja között ingadozik. A depresszió messze a legelterjedtebb jellemzője a betegségnek. A mániás fázis általában ingerlékenység, düh és depresszió keverékével jár együtt, eufóriával illetve nélküle. Az eufória jelenléte szokatlan energiaként és túlzott önbizalomként nyilvánulhat meg, ami a túlköltekezés vagy promiszkuitásban nyilvánul meg, többek között más viselkedési formák között.
A rendellenesség leggyakrabban fiatal felnőttkorban kezdődik, de előfordulhat gyermekeknél és serdülőknél is. A téves diagnózis gyakori; az állapotot gyakran összekeverik a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavarral, a skizofréniával illetve a borderline személyiségzavarral. A biológiai tényezők valószínűleg sebezhetővé teszik bizonyos egyénekben a rendellenességet, és az olyan élmények, mint például az alváshiány, mániás epizódokat indíthatnak el.
Étvágy, éhség, jóllakottság
Ha a táplálkozás egy egyszerű folyamat lenne: éhesek leszünk, eszünk, jóllakunk, abbahagyjuk az evést. A valóságban az agy és a test között jeleket küldő biokémiai anyagok tömbje szabályozza az éhséget és az étvágyat, és a kettő közötti különbség összetett.
Az éhség fizikai táplálékszükségletet jelöl; az étvágy az étel utáni. Az étvágyat befolyásolhatják a fizikai körülmények, például a vércukorszint, a hormonok és a testmozgás, de a hangulat és az érzelmek is irányíthatják. A stressz , a magány és az unalom kiválthatja az evést, és arra késztetheti az egyént, hogy zsíros, cukros vagy sós ételeket válasszon az egészségesebb, táplálóbb ételek helyett.
Az úgynevezett érzelmi evés felülírhatja a jóllakottság jeleit is, ami túlevéshez és súlyproblémákhoz vezethet, ha a viselkedés rutinszerűvé válik. Senkinek sem szabad figyelmen kívül hagynia a test sóvárgását, de bölcs dolog, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi válthatja ki az étel utáni vágyat.
Azt gondolhatnánk, hogy a gyomor az éhség döntő bírája, de az agy az igazi főnök. Fontos megjegyezni, hogy az emberek az élelmiszerhiány körülményei között fejlődtek ki, és ez a hiány uralkodott az emberiség történelmének nagy részében.
Nem bízták a véletlenre az olyan testsúly fenntartását, amely nemcsak a mindennapi működést, hanem a faj szaporodását is lehetővé teszi: sok hormon és neurokémiai anyag segít az étvágy szabályozásában és a súly befolyásolásában. A ghrelin hormon központi szerepet játszik az éhség gerjesztésében. A ghrelin a gyomorban termelődik, és az üres gyomor arra készteti a hormont, hogy felszabaduljon a véráramba, ezáltal az agyba kerüljön, ahol aktiválja az étvágyat növelő idegsejteket. Az evés megkezdése után a gyomor kitágul, megfékezi a ghrelin felszabadulását és csökkenti az ember étvágyát.
Milyen tényezők járulnak hozzá az étvágyhoz? Az embereket az éhségen kívül számos más ok is készteti az evésre. Az emberek hajlamosak többet enni barátokkal vagy a családdal, mint egy egyedüli étkezés közben. A kulturális normák és az érzékszervi jelek is, mint például a meleg csokitorta illata, szintén befolyásolhatják az étvágyat és az elfogyasztott étel mennyiségét.
Befolyásolja-e az alvás az étvágyat és a súlyt? Az alvási szokások befolyásolhatják az étvágyat szabályozó hormonokat, ami súlygyarapodáshoz vezethet. A ghrelin hormon szintje a rossz alvással növekszik, ami nagyobb éhségérzetet okoz. A leptin hormon pedig csökken, ami több táplálékot igényel, hogy az ember jóllakottnak érezze magát. Ezenkívül az alvászavarok megváltoztathatják az élelmiszerek metabolizmusát, és másnap kevesebb testmozgáshoz és általános mozgáshoz vezethetnek.
Mi vezet az étvágy növekedéséhez? A hirtelen megemelkedett étkezési vágy oka lehet olyan fizikai állapot, mint a cukorbetegség, a pajzsmirigy-túlműködés, a hipoglikémia, a Grave-kór, a premenstruációs szindróma és egyes gyógyszerek mellékhatásai is. A mentális egészség szempontjából a stressz, a szorongás és a depresszió különböző étkezési szokásokhoz vezethetnek, beleértve az étvágy növekedését.
Bár az emberek időnként természetes ingadozásokat tapasztalhatnak az étvágyban, a hirtelen vagy súlyos étvágycsökkenés testi és lelki egészségügyi kihívások előhírnöke lehet. Az alapbetegség kezelése kulcsfontosságú az egészséges étvágy visszanyeréséhez.
Mely mentális egészségi állapotok kapcsolódnak az étvágycsökkenéshez? A csökkent étvágy a stressz, a szorongás, a depresszió vagy a gyász jele is lehet. Ezekben a helyzetekben a szorongás mindent felemésztővé válhat, megszüntetve az evés utáni vágyat és megakadályozva az olyan alapvető feladatokat, mint az ételek elkészítése. A stressz fizikai megnyilvánulásai szintén hozzájárulhatnak az étvágycsökkenéshez; például a hányinger és a fejfájás zavarhatja az étvágyat irányító jelzéseket, illetve a depressziót táplálhatja is.
Ha az emberek a súly és a testkép miatti aggodalmakból adódóan nem esznek, annak inkább egy étkezési zavar, mint étvágycsökkenés lehet az oka.
Az étvágycsökkenés a mentális egészségi állapotok kezelésére szolgáló gyógyszerek mellékhatása is lehet, mint például a Ritalin az ADHD és a Prozac a depresszió esetén.
Az étvágytalanság a depresszió jele? Lehet, igen. A depresszió egyik tünete az étvágy következetes csökkenése vagy jelentős fogyás, feltéve, hogy épp nem diétázunk. A depressziós emberek gyakran elvesztik érdeklődésüket és örömüket az étkezés iránt, hasonlóan a motiváció hiányához. Ezenkívül egyesek úgy vélik, hogy az állapot tompíthatja a fiziológiás ízérzékenységet, ami egy másik út az étvágycsökkenéshez a depresszióban. Ugyanakkor ennek ellenkezője is előfordulhat – a jelentős súlygyarapodás a depresszió tünete lehet.
Mit jelent a kognitív viselkedésterápia? A kognitív viselkedésterápia (CBT) a pszichoterápia egy rövid távú formája, amely azon az elgondoláson alapul, hogy az, ahogy valaki gondolkodik és érez, befolyásolja a viselkedését.
A CBT célja, hogy segítse a pácienseket az életükben uralkodó jelenlegi kihívásokban, például a depresszió vagy a szorongás, a kapcsolati problémák, a harag- és dühproblémák, a stressz vagy más gyakori problémák megoldásában, amelyek negatívan befolyásolják a mentális egészséget és az életminőséget. A kezelés célja, hogy segítse a klienseknek azonosítani, megkérdőjelezni és megváltoztatni a maladaptív gondolkodási mintáikat, hogy megváltoztassák a nehéz helyzetekre adott válaszaikat.
Az eredetileg egyszerűen „kognitív terápiának” nevezett, mai CBT-t Aaron Beck pszichiáter fejlesztette ki, aki szerint a depressziós betegek segítése felismerni és megkérdőjelezni az automatikus negatív gondolataikat, pozitív hatással volt tüneteikre.
Beck többek között Albert Ellis pszichológus, a racionális érzelmi viselkedésterápia (REBT) megalkotója által kidolgozott elméletekre támaszkodott, hogy rövid távú és célorientált megközelítést dolgozzon ki, ellentétben az akkori uralkodó modalitásokkal. Bár eredetileg a depresszió kezelésére tervezték, a CBT a kezdetektől fogva hatékonynak bizonyult a mentális egészségi állapotok és a mindennapi pszichológiai kihívások széles körében, és a betegségek, köztük a depresszió első vonalbeli kezeléseként javasolt.
Álmatlanság Mi okozza az álmatlanságot?
A stressz az álmatlanság elsődleges oka, de vannak fizikai körülmények és egyéb tényezők is, amelyek előidézhetik. Az orvosnak először ezeket kell kizárnia. Ide tartozik az alvási apnoe, a pajzsmirigy-túlműködés, bizonyos gyógyszerek és a gyomor-bélrendszeri problémák, például a gastrooesophagealis reflux. A megfelelő fizikai aktivitás hiánya a nap folyamán szintén megzavarhatja a szervezet alvási igényét. A kábítószerrel való visszaélés is komolyan alvászavaró lehet.
Az álmatlanság gyakran összefügg azzal, hogy az emberek hogyan kezelik a rosszul vagy akár a több rosszul sikerült éjszakát. A rövid kialvatlan időszakot megpróbálhatjuk azzal kompenzálni, hogy délután szunyókálunk, vagy próbáljunk korábban lefeküdni illetve már az elalvás előtt az ágyban úgymond „előre pihenni” és nem járkálni a lakásban vagy dolgokat elintézni mint például még gyorsan egy mosogatógépet bepakolni. Amikor ilyen tevékenységeket végzünk, csak rontunk a szervezet természetes alvási vágyán.
Vannak, akik olyan környezeti tényezők miatt vannak kitéve az álmatlanság kockázatának, mint a műszakos munka és a jet-lag. Azok az emberek, akiket napközben nem ér elég napfény, szintén alvászavarral küzdhetnek. Továbbá az olyan tényezők, mint a túl sok koffeinivás vagy a hálószoba túlfűtése, szintén zavarhatják az alvást.
Melyek az álmatlanság fő okai?
Mint korábban írtam, az álmatlanságot gyakran a stressz okozza. Ennek oka lehet a depresszió, a krónikus fájdalom, a szerhasználat, beleértve az alkoholt, a vényköteles gyógyszereket vagy a koffeint is. Az álmatlanság kiváltó okának azonosítása esszenciális, hiszen egy krónikus állapot gyorsan életveszélyes és az egészséget károsító állapotba fordulhat át.