Központi idegrendszer, környéki idegrendszer, szomatikus idegrendszer, vegetatív idegrendszer, szimpatikus rendszer, paraszimpatikus rendszer.
BEVEZETŐ:
Ha képesek lennénk megfigyelni egy idegi "üzenetet" az ingertől a válaszreakcióig, egy, az idegrendszer egyik részéből a másikba akadálytalanul áramló folyamatot látnánk. Ha az inger például a szemünket éri, az ingerület először felmegy az agyba, ott feldolgozásra kerül, innen a cselekvésre irányuló döntés parancsa a megfelelő izmokhoz száguld. Az idegrendszernek része a test összes idegsjtje, és egyetlen nagy, összetett, szoros belső kapcsolatokkal rendelkező egészként működik. Mindazonáltal elhelyezkedésük és feladataik szerint részekre oszthatjuk.
Az egyik legalapvetőbb felosztásban az igedrendszer két részre különül: az egyik a központi idegrendszer, a másik pedig a környéki (perifériás) idegrendszer.
A KÖZPONTI IDEGRENDSZER
A test irányításának legfőbb parancsnokságát jelentő központi idegrendszert az agy és a gerincvelő alkotja. A koponyának mintegy a harmadát kitöltő agy hozza az összetett döntéseket, koordinálja a testi funkciókat és kezdeményezi a legtöbb viselkedési megnyilvánulásunkat. A gerincvelő a szárnysegédje mindebben: legnagyobbrészt összekötő szerepet tölt be az agy és a környéki idegrendszer érzékelő és motoros rendszerei között.
A KÖRNYÉKI IDEGRENDSZER
A központi idegrendszer és a test között kapcsolatot létesítő környéki idegrendszer feladatát az idegeknek nevezett érző és mozgató axonok kötegei révén végzi. A rendszer számos ága az agy és az érzékszervek, a belső szervek és az izmok között szállít üzeneteket. A környéki idegrendszer révén jut el az agyba, milyen ingerek érik a szemünket, a fülünket, az orrunkat, a nyelvünket, mit tapint a kezünk. Ellentétes irányban pedig az agy működési utasításait szállítja az izmokhoz és a szervekhez.
Úgy is tekinthetünk a környéki idegrendszerre, mint a központi idegrendszer futárcégére. Ha például egy agresszív kutya közelít felénk, a központi idegrendszer felveszi a hallási (ugatás, morgás) és a látási információt (vicsorgás, felborzolt szőr) és elviszi az agyba. Ott a perceptuális és az érzelmi hálózatok kiértékelik az infót (veszély!), és az eredményt más áramkörökkel kommunikálják, parancsba adva a gyors visszavonulást. Ezeket a parancsokat azután a környéki idegrendszer kiszállítja a címzetteknek: a szív verjen gyorsabban, a tüdő lélegezzen mélyebbeket, a lábak eredjenek futásnak.
Mindennek megvalósulása az idegrendszer egy másik felosztás szerinti két nagy részlege révén lehetséges: a szomatikus idegrendszer és a vegetatív idegrendszer révén. Az elsőnek elsősorban a külvilággal, a másiknak a szervezetünk belső működésével van dolga.
A SZOMATIKUS IDEGRENDSZER
Érdemes a szomatikus idegrendszerre úgy tekinteni, mint az agy és a külvilág közötti kapocsra. Érzékelő részei az érzékszerveket kötik össze az aggyal, mozgató komponensei pedig a vázizmok és a központi idegrendszer között teremtenek kapcsolatot, így az akaratlagos mozgások kivitelezésében vesznek részt.
Ha tehát például megpillantunk egy szelet pizzát, ez a vizuális inger a szomatikus rendszer afferens (érző) része révén jut el az agyba. Majd ha minden jól megy, az efferens (mozgató) rendszer viszi az utasítást az izmoknak, hogy kapják fel azt a szelet pizzát, és tegyék a nyitott szájba.
A VEGETATÍV IDEGRENDSZER
A környéki idegrendszer másik nagy része akkor lép működésbe, amikor az első falat pizza már elindult lefelé a torkunkon. A vegetatív idegrendszer másik neve autonóm idegrendszer, utalva ezzel a rendszer önszabályozó vagy önálló működésére.
A vegetatív idegrendszer szállítja azokat az üzeneteket, melyek a belső szerveink működésének szabályozásához, az emésztéshez, a légzéshez, a szívműködéshez és az éberségi szint szabályozásához szükségesek. A működése mindvégig tudattalan a számunkra, észre sem vesszük, ahogy a dolgát teszi.
A vegetatív idegrendszer olyankor is működik, amikor mi alszunk. Még ha altatásba is kerülünk, akkor is fenntartja az alapvető életfunkciókat.
Hogy még tovább bonyolítsuk a dolgokat, a vegetatív idegrendszert magát is két részre osztjuk: a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre.
A SZIMPATIKUS RENDSZER
A szimpatikus rendszer gyorsítja fel a szívverést, a légzést és egyes egyéb szervek működését vészhelyzet vagy stressz esetén, amikor gyors és hatékony reakcióra ("küzdj vagy menekülj") van szükség. Ugyanez a rendszer felelős azért az izgatottságért, amit egy izgalmas film alatt vagy az első randi előtt érzünk. Próbáljuk felidézni, hogyan éreztük magunkat a szimpatikus idegrendszer hatására a legutóbbi olyan alkalommal, amikor nyilvánosság előtt kellett beszélnünk vagy prezentációt tartanunk. Nehezen lélegeztünk? Izzadt a tenyerünk? Összeszorult a gyomrunk? Ezek a tünetek a szimpatikus rendszer erőteljes működése számlájára írhatók.
A PARASZIMPATIKUS RENDSZER
A paraszimpatikus rendszer épp ellenkezőleg működik. Egyfajta idegrendszeri fékként a nyugalom és az összeszedettség állapotába vezeti vissza a testet. Bár a hatása ellentétes a szimpatikus rendszerével, együttműködik azzal olyan módon, ahogy két gyerek hintázik a libikókán.
A következő bejegyzésben a hormonrendszerrel és a relfelxekkel (jobb és bal agyféltek) fogunk foglalkozni.
Forrás:
Pszichológia Mindenkinek
Philip Zimbardo
Robert Johnson
Vivan McCann