AZ EMLÉKEZET I.


Az emlékezetünk vajon pontos és kitörölhetetlen lenyomata a múltunknak? Vagy az emlékeink csak olyanok, mint a lábnyomok a homokban; az idő és a körülmények megváltoztatják őket? Valójában a memória kapcsán mindkét szélsőséges állításban van igazság - a memóriánk igen képlékeny, ugyanankkor sok emlékünk meglehetősen pontos. A kérdés az, hogy mikor bízzunk meg az emlékezetünkben, és mikor kérdőjelezzük meg?


memória emlékezet figyelemzavar

KULCSKÉRDÉS

Mi az emlékezet?


Semmi kétség, az emlékezetünk néha a bolondját járatja velünk. Ez ellen a legjobb védekezési módszer az, ha igyekszünk minél jobban kiismerni a memória működését. Kezdjük ezt az ismerkedést egy definícióval: a kognitív pszichológusok az emlékezetet olyan rendszernek tekintik, ami az információt kódolja, tárolja és előhívja.


Ez a definíció mellesleg ugyanúgy alkalmazható egy számítógép, mint egy élőlény memóriájára. A számítógép memóriájától eltérően azonban az emberek memóriája kognitív, szelektíven kezeli az érzékszervek felől beérkező információkat, és értelemmel, jelentéssel rendelkező mintázatokká alakítja azokat, melyeket eltárol, és szükség szerint később előhív. Ezek a memória mintázatok lesznek a későbbi gondolatok és viselkedés nyersanyagai, lehetővé teszik, hogy felismerjük egy barátunk arcát, megtanuljunk biciklizni, nosztalgiázzunk a hegyekbe tett emlékezetes kiruccanáson, vagy - jó esetben - felidézzük a vizsgán a megtanultakat. A soron következő központi fogalmunk még általánosabban így definiálja az emlékezetet:


Központi fogalom

Az emberi emlékezet egy olyan információfeldolgozó rendszer, ami konstruktívan kódolja, tárolja és hívja elő az információt.


És hogy miként kapcsolódik az emlékezet a tanuláshoz? A tanulás és az emlékezet, mondhatni, ugyanannak az érmének a két oldala. A memóriára tekinthetünk úgy, mint a megtanultakat feldolgozó, kódoló és elraktározó rendszerre, ami azután szükség esetén elő is hívja a tudást. Más szóval az emlékezet teszi lehetővé a tanulást.



Mihez hasonlítható az emlékezetünk?

A komplex, bonyolult dolgok megértéséhez gyakorta nyúlunk a hasonlat vagy a metafora eszközéhez. Az emberi emlékezetet szokás könyvtárként vagy raktárként emlegeti, hangsúlyozva ezáltal, hogy nagy mennyiségű információ tárolására képes (Haberlandt, 1999). Szintén gyakori, hogy a memóriát egy számítógép működéséhez hasonlítják. Az emlékezetre utaló egyes metaforák, hasonlatok azonban félrevezetőek is lehetnek. Ilyen például amikor kamerához vagy videófelvevőhöz hasonlítják, ami azt sugallja, mintha az ember minden vele történő dolgot teljes mértékben és pontosan rögzítene, mint egy kamera.


A kísérletek azonban bebizonyították, hogy a videófelvevős hasonlat teljes tévedés. Különösen igaz ez a "helyreállított emlékekre": azt hinni, hogy az emlékezet tévedhetetlen pontossággal rögzít mindent, igen súlyos hibákhoz vezethet. Az emberi emlékezet sokkal inkább egy értelmező rendszer, ami felveszi az információt, majd - mint egy művész - egyes részleteket kihajít, másokat jelentéssel bíró mintázatokba illeszt be. A folyamat eredményeképpen az emlékeink valójában az eseményről alkotott egyedi percepcióink, nem pedig maguknak az eseményeknek a pontos és objektív reprezentációi.



Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy valójában nem előhívjuk az emlékeinket, hanem rekonstruáljuk őket. Emlékdarabkákból, mint egyfajta kirakóst, rekonstruáljuk az eseményt - egy gondolatot, érzést vagy képet -, majd kitöltjük a réseket, ahogyan mi emlékezünk az adott dologra, ami nem feltétlenül azonos a valóságos történésekkel. Az esetek többségében ez a módszer elég jól működik ahhoz, hogy észre se vegyük, az emlékeink milyen nagy része tulajdonképpen rekonstrukció csupán.


VÉGEZZÜNK EL EGY GONDOLATKÍSÉRLETET, és máris megérthetjük ezt a rekonstruáló módszert. Fel tudjuk idézni, hogy hazánk akármelyik hivatalos pénzérméje pontosan hogyan néz ki? A numizmatika iránt rajongókon kívül valószínűleg nem sokan fordítanak figyelmet a mindennapokban az érmék apró részleteire , és ez érvényes a többi ismerős tárgyra is. Ezért amikor igyekszünk visszaemlékezni az érme pontos rajzolatára, automatikusan kitöltjük a hiányzó részeket - anélkül, hogy tudatosulna bennünk, az emlék jelentős részét mi magunk teremtjük meg.


Egyes emlékeink vázlatosabbak, mint mások. A pszichológusok megállapították, hogy általában az alábbi információk esetében sikerül a legteljesebb és legpontosabb emlékekre szert tennünk:

• koncentrált figyelem eredményeként

• számunkra érdekes információk

• minket érzelmileg megérintő információk

• korábbi tapasztalatainkkal összekapcsolódó információk

• ismételt, begyakorolt információk


A következő blog bejegyzés során az emlékezetnek ezt a kognitív megközelítését, ismertebb nevén, az információfeldolgozási modellt vesszük közelebbről szemügyre. Ez a modell azt hangsúlyozza, hogy az információ szisztematikus változásokon megy keresztül, mielőtt állandó emlékké válna - és ez a folyamat merőben eltér egy videófelvevő működésétől. Az információfeldolgozási modell azt is kiemeli, hogy az emlékezet funkcionális, azaz hasznos funkciókkal bír a számunkra. A legalapvetőbb funkciók a kódolás, a tárolás és az információ előhívása. (Philip Zimbardo, Robert Johnson, Vivian McCann - Pszichológia Mindenkinek)


A bejegyzéssorozat következő részében az emlékezet három alapvető feladatáról lesz szó, iletve egy érdekes tesztet is elvégezhetnek a kedves olvasók.