Az elme trükkjei - 2. rész

A róka és a szőlő - azaz a kogitív disszonancia.


"Könnyebb rászedni az embereket,

mint meggyőzni arról, hogy rászedték őket."

Ismeretlen szerző - tévesen Mark Twainnek tulajdonítják


neurofeedback figyelemzavar

Az optimális motorikus és agyi működés megtartásához minden élő szervezet belső egyensúlyi állapotra törekszik, amelyet homeosztázisnak nevezünk. E szabály alól az ember sem kivétel.


Maratont futunk a nyár kellős közepén, és amikor a célhoz érünk, ki vagyunk száradva. Ahhoz, hogy az agy visszaállítsa a homeosztázist, különböző jeleket küld a testünk különböző részeibe: a vesének azt mondja, termeljen kevesebb vizeletet, a pórusoknak azt, hogy csökkentsék a verejtékezést, a nyálmirigyeknek, hogy lassítsanak, mert tőlük ered a szomjúságérzet.


Ez az egyensúlyi állapot a testi és kogitív működés számára egyaránt kívánatos. Amikor az információk ellentétbe kerülnek preferenciáinkkal, meggyőződésünkkel, vélekedésünkkel vagy viselkedésünkkel, feszültséget érzünk, amely megtöri a homeosztázist.


Ezt az állapotot Leon Festinger amerikai pszichológus hatvan évvel ezelőtt foglalta elméletbe, és a kognitív disszonancia nevet adta neki. Munkájában azt mutatja be, hogy az agy természetesen törekszik arra, hogy csökkentse a feszültséget.




Jean de La Fontaine meséje, A róka és a szőlő eléggé mulatságos leírását adja a kogitív disszonanciának:


Róka koma a szőlőhegyre tartott.

A farkas megkérdezte: "Mit akarsz ott?"

Felelt a róka: "A tyúkpecsenye

Után jólesnék egy kis csemege."

És ment. A szőlőben a lugasok

Léceiről dúsan lógott a sok

Finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva

Ágaskodott utánuk, de hiába:

nem érte el, s búsan elkullogott.


Az első, akivel találkozott,

a farkas volt; így hunyorgott feléje:

- "Nos, ízlett?"

- "Mi?"

- "A csemege!"

- "Miféle csemege?"

- "Hát a szőlő!"

- "Ja vagy úgy?

Nem kellett. Utálom a savanyút."


A róka éhes, mindent odaadna egy kis szőlőért. Tehetetlensége, hogy nem éri el a szőlőt, feszültséget hoz létre benne, tehát disszonanciába lép. Hogy visszatérjen a kognitív homeosztázis állapotába, módosít a szőlő értékén, és megváltoztatja a véleményét, hogy azt összhangba hozza a tehetetlenségével. Miközben a szőlő teljesen érett, a róka meggyőzi magát, hogy még túlságosan zöld, és savanyú szőlőt nincs kedve enni.




La Fontaine fontos kérdéssel fejezi be a meséjét: ez az irracionalitás végül is ártalmas-e, vagy jótékony, hiszen a segítségével sikerült föloldani a belső feszültséget, és elkerülni a frusztrációt.



Ki mit gondol? Örömmel fogadok megjegyzéseket, véleményeket: a KAPCSOLAT menüpontban vagy a Facebook oldalon: https://www.facebook.com/Neurofeedback.Biofeedback


Akit érdekel a pszichológia, szeptember 23.-án lesz egy ingyenes esemény, melyre mindenkit várok nagy szeretettel! Részletek a linken: https://www.ergoterapeuta.com/post/rehabilitációs-pszichológia-ingyenes-online-esemény