Autogén Tréning - stresszkezelés


poszt covid szindróma stressz agresszió
Stresszkezelés

Az autogén tréning egy relaxációs módszer, melynek alapja az önmagunkra irányuló figyelem és a passzív koncentráció képessége.


A tréning folyamán elsajátítható technikával erőfeszítés nélkül érhető el egy testi ellazulás és harmonikus fiziológiai működés, melyet a szervezet saját maga hoz létre (autogentiás elve).


A pszichés stressz és a szorongás képes testi feszültségben megnyilvánulni. A testi ellazulás képes pozitív módon visszahatni az ember megélt érzelmi állapotára, hangulatára, mentális kapacitására, így segít a pszichés kiegyensúlyozottság elérésében.

A módszer 10-15 alkalommal megtanulható, a relaxáció pedig tréningről tréningre egy-egy testi érzéshez kapcsolódó gyakorlattal bővül. A tréning folyamán lehetőség nyílik a közös gyakorlásra, a tapasztalatok megosztására, a relaxáció során felmerülő asszociációk és életvezetési vonatkozások átbeszélésére.


A fókuszgondolatok és a testi válaszreakciók közti kapcsolat kondicionáláson alapul, tanulási folyamat eredménye, így annak kiépüléséhez és megszilárdulásához a hetente tartott alkalmak között a relaxáció napi szintű gyakorlása szükséges.

A teljes gyakorlat nagyjából 10 percet vesz igénybe (de igény szerint bővíthető), és az ülő testhelyzet megfelelő elsajátítása esetén bárhol alkalmazható, akár tömegközlekedési eszközön ülve is. Az autogén tréning módszerének rendszeres használata segít abban, hogy az ember ráhangolódjon egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott működésmódra, amely még stresszes helyzetekben is könnyen előhívható.


A lazítógyakorlat alkalmazása erőforrásokat mozgósít, fejleszti a koncentrációs képességet, növeli a figyelmi kapacitást, és elősegíti a hatékony pihenést, regenerálódást. Különösen alkalmas stresszcsökkentésre, alvászavarok kezelésére. A befelé irányuló figyelem révén az ember továbbá közelebb kerülhet a mindennapi problémák és feszültségek okainak jobb megismeréséhez, a nehézségek feloldásához, így önismereti tapasztalattal is szolgál.

Stressz

Stresszhelyzetről akkor beszélhetünk, amikor egy szituációt olyannak észlelünk, amely valamilyen veszéllyel vagy kihívással jár. Az ilyen helyzetre adott stresszválasz egyaránt magában foglal biológiai és pszichológiai reakciókat, melyek egy fokozott készenléti állapotot eredményeznek.


Ezek a változások (pl. gyorsuló szívverés, magasabb vérnyomás; emelkedett éberség és felgyorsult gondolkodás) evolúciós szempontból is a megküzdés szolgálatában állnak, és lehetnek hasznosak is, különösen, ha egy jól körülhatárolt helyzetben kell gyorsan reagálni. Ugyanakkor ez az állapot igénybe veszi az ember testi és lelki erőforrásait, különösen ha a stresszválasz időben elhúzódik, a fenyegetőnek észlelt körülmények és mindennapi akadályok tartós jelenléte miatt.

Ahogy a szó eredeti jelentése (feszültség, nyomás) is sugallja, a stressz testi szinten is érezhetően megnyilvánul.


A stressz okozta, kellemetlenként megélt jelenségek kezelése több oldalról is megközelíthető. A pszichológia módszerei segíthetnek abban, hogy gondolkodásmódunk, hiedelmeink és sémáink átkeretezésével, új kapcsolódási módok vagy készségek kialakításával képesek legyünk kevésbé fenyegetőnek megélni bizonyos helyzeteket. Ha egyre könnyebben küzdünk meg különböző problémákkal, csökken a pszichológiai nyomás, és ez a testi reakciókban is megnyilvánul.


Ugyanez fordítva is igaz. A testi reakciók kezelése, így például az izomfeszültség illetve a vérkeringés megterheltségének csökkentése, és ezáltal a pszichológiai értelemben vett átmeneti ellazulást segítik olyan egyszerű tevékenységek is, mint a szaunázás, egy meleg fürdő, vagy egy masszás. Tartósabb eredmény érhető el például a biofeedback módszerének segítségével. Ebben a tanulási folyamatban egy készülék az izmok feszülésének mértékéről, esetleg a légzés és a szívverés szaporaságáról ad visszacsatolást (pl. hangjelzéssel), amely alapján az ember intuitív módon tanulhat rá, hogyan képes pozitív irányban befolyásolni szervezetének működését.


Az autogén tréning mint relaxációs technika hatékonyan ötvözi a két megközelítési módot, és olyan, könnyen alkalmazható készséggel gazdagít, amely közvetlenül megtapasztalható módon, testi-fiziológiai szinten is hat.