Apgar-teszt


Az Apgar-teszt, Virginia Apgar aneszteziológus által kifejlesztett módszer, melynek segítségével az újszülöttek állapotát közvetlenül a szülés után öt tényező mentén vizsgálják: ezek a szívverés, a légzés, az izomtónus, a reflexek működése és a bőrszín. Ez az első vizsgálat, amit az újszülötteken elvégeznek.


figyelemzavar ADHD neurofeedback
Dr. Virginia Apgar

Az orvosok mindegyik vizsgálatnál 0-2 pontot adhatnak, 8-10 között nem szükséges beavatkozás, 4 alatt a baba intenzív ellátásban részesül.


Ez a pontozás csecsemők tömegeit mentette meg világszerte, kitalálója pedig egy elhivatott amerikai orvos, az aneszteziológus Virginia Apgar, akiről nem sok szó esik napjainkban.


Világszerte az 1930-as és az 1950-es évek között csökkent ugyan a csecsemőhalandóság, de a születést követő első 24 órában még mindig sok baba vesztette életét. A szüléseknél segédkező altatóorvos Dr. Virginia Apgar ezen kívánt változtatni, és a megfigyelésein alapuló újonnan kialakított módszerével sikerült is neki.


Virginia Apgar 1909-ben született New Jerseyben. Virginia nőként a korszakban merőben szokatlan módon sebész szeretett volna lenni, felvételt is nyert a Columbia Egyetem képzésére, ahol az osztályában negyedikként végzett.


Rezidensként a főorvos lebeszélte róla, hogy a sebészi hivatást válassza, mondván, hogy az a terület nem nőknek való. Helyette inkább az éppen formálódó aneszteziológiát ajánlotta neki, és Virginia hallgatott rá, átképezte magát.


Karrierjében döntő lépcsőfok volt, hogy a Columbia-Presbyterian Kórház aneszteziológiai osztályának első igazgatója lett 1938-ban. 1949-ben első nőként kinevezték a Columbia Egyetem Orvos- és Sebészkollégiumának professzorává. Legendásan jó tanár volt, amibe belefogott, abban a tőle telhető legjobban igyekezett teljesíteni. Az Apgar-teszt ötlete is egy hallgatói kérdésre válaszolva született meg a fejében.


Virginia Apgar sosem ment férjhez, gyermeke sem született. Életét a gyógyításra és az oktatásra tette fel, állandóan azon járt az esze, hogy hogyan lehetne javítani az egészségügyi ellátáson.


Az 1964-65-ös rubeolajárvány során a védőoltás mellett kampányolt, hogy kivédhető legyen az anyáról a gyermekre történő fertőzés.


Barátai, kollégái vidám, kissé bohókás személyiségnek ismerték. 65 éves korában hunyt el.